Gyula atyától

Kedves Magyar Barátaink!
Különös időket élünk, olyan időket, melyhez hasonlót legtöbben egész életünkben nem tapasztaltunk. Mintha...

Krisztus Urunk, saját feltámadása révén, megszerezte számunkra a békét. Elmélkedjünk ma röviden a húsvéti öröm témájáról.

Isten azért ajándékozza meg az emberek közösségét szentekkel, hogy azok megmutassák környezetüknek, hogyan élne Jézus világunknak azon a pontján, abban az adott idôpontban, azok között a körülmények között. Valamiképpen élô valósággá teszik a Názáreti Jézust kortársaik számára. Ezért fontosak számunkra a szentek függetlenül attól, hogy mikor, hol, milyen környezetben éltek, legyen az gyár vagy apácazárda, apró falucska vagy nagyváros, egyszerû kúnyhó vagy palota.

Szeptember 17-én, alig néhány évvel Apor Vilmos győri püspök és Batthyányi-Strattman László szemorvos boldoggá avatása után, újabb boldogot kapott a magyar nép egy vértanú apáca, Salkaházi Sára személyében. XVI. Benedek pápa azt is megengedte, hogy a boldoggá avatás Magyarországon történjék: Salkaházi Sárát Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek avatta boldoggá a budapesti Szent István Bazilikában; ehhez hasonló esemény nem volt hazánkban 1083. óta, amikoris Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet avatták szentté Székesfehérvárott.

Budapest lelkiatyja, az Oltáriszentség apostola. A magyar nép az elmúlt tíz év során három új boldogot kapott a vértanú Apor Vilmos püspök, a hitvalló Batthány Strattman László szemorvos és Magyarország utolsó királya, IV. Károly személyében. A mai szentbeszédben olyan magyar papról szeretnék szólni, akinek boldoggá-avatási ügye most van folyamatban. Kanter Károly a pap neve; élete nagyjából Ferenc József császár és király hosszú uralkodásának éveire esik. Több mint négy évtizedet felölelő papi működése során kétszer felajánlották neki a püspöksüveget, de ő azt ijedten utasította el: egyszerű papként akart dolgozni, és mint ilyen lett Budapest szeretett lelkiatyja és az Oltáriszentség buzgó apostola.

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepõdve nézte és kiváncsian várta, mi fog itt történni.